https://www.youtube.com/watch? https://www.youtube.com/use
Néha megálltam, és néztem riadtan, ahogy szédülten rohan a világ, közben magamban csendesen sirattam, amikor kertünkben meghalt egy virág. A hó elolvadt, majd újra leesett, az elszáradt fű tavasszal kinőtt, hányszor akartam már mondani neked, de szavaim megrabolta az idő. Madarak jöttek, és ősszel elszálltak. sápadt napfény szántotta a ködöt, az évek némán gyűrődtek egymásra, sokszor hullott már lomb a fejünk fölött. Hányszor akartam már mondani neked, egy szívem legmélyén őrzött mondatot, elmondani, mit is jelentesz nekem, hogy aki voltam, még most is az vagyok. Engedd most meg, hogy a füledbe súgjam, mit jelent a szemed, a szád, a kezed, hogy elmondhassam újra, meg újra, milyen rossz lenne, ha nem lennél nekem. Megállítom a nagy, forgó kereket, ne szálljanak el hiába az évek, engedd még nekem, hogy szeresselek, jobban, mint ahogy szerethet az élet.
