http://www.facebook.com/bloghu                                                                                Az ember nem boldog akar lenni, hanem olyan életet, olyan világot szeretne, amelyben oka  van a boldogságra.A jelen most van, a Jövőre is gondolni kell.Ha majd belefáradsz abba,  hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy  ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az  életednek.Pénzt,Hitet,Szeretetet.  Ezért osszuk meg egymással az eszközöket és  lehetőségeket. Döntsön mindenki maga. De egy biztos: Közösségben erősek vagyunk. Ezért  építjük.                                                                                                                

   http://payboxme.blog.hu/                                                                                                           

 http://www.facebook.com/antologiak                                                                         

Azt mondják, leolvashatóak a szándékaink; választjuk azt, ahogyan élünk. De mikor az élet nem úgy alakul, ahogy remélted, az elgondolkodtat. Volt egyáltalán választásod, vagy egyszerűen így kellett lennie? Mit befolyásolhatunk a döntéseinkkel, és mi az, ami egyszerűen a lényünkből fakad? Döntések… Az élet állandó szereplői. A döntés, hogy bátran tovább menjünk, vagy meghátráljunk. Hogy megálljunk, és elszalasszuk az életet. Olykor azzal nyugtatjuk magunkat, nincs választásunk, pedig épp ellenkezőleg. Mindig van választásunk...

 http://rosanna.lapunk.hu/?modul=kepeslap                                                                   

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:
- Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak ,,szeretet-egyetemek",
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem:
semmi vagyok..../írta/Szabó Róza

 http://www.slide.com/r/lStbO3bN4T8tMIEx57uZ7qvOdaWmRRTL?fbr=1                                

Csak az élhet, ki mindig nevet,
kiből kicsordul minden szeretet.
Kinek lelke az élettől vidám,
s himnuszt zeng az élet hajnalán.
Ki minden szívből szivárványt fakaszt,
ki minden sziklából virágot szakaszt.
Ki az élet szintjén győztesen robog,
csak az élhet, ki mindig mosolyog!

 http://www.szon.hu/